Katakombák magyarja

"Méltóságától megrablott Nihil, / jogfosztott, csupasz lény vagyok: halott." Mécs László a Katakombák magyarja című, bujdosása idején, 1948-ban született versében mintha a pokol legmélyebb bugyrából szólna hozzánk. Nem tudta, nem tudhatta: ekkor még a szakadék szélén sem állt. Az ide vezető út egy-egy ügynökjelentéssel volt kikövezve. A folyamatos menekülésre kényszerítő, rémálmaiban újra és újra megjelenő eljövendő "vég" 1953. augusztus 22-ei letartóztatásakor, kihallgatásaikor, majd elítélésekor vált igazzá. S ha azt hitte, börtönből szabadulásával a figyelő tekinteteknek is búcsút vehet: tévedett. Utolsó útjáról, temetéséről is szólt ügynökjelentés. Czapáry-Martincsevics András könyvéből nyomon követhető az, hogyan hálózták be az állambiztonsági szervek ügynökei polipként a magyar társadalmat. Miért számított a pártállami rendszerre veszélyes "klerikális reakciós elemnek" Mécs László, "Isten szavának trombitája, s mint költő, élő lelkiismeret." Azért, amit Szent János apostol első levele így határoz meg: "Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad." (1Jn 4,16) S azért is, amilyen szerepet betöltött a szerzetes-költő a két világháború közötti Magyarországon. Mai szóhasználattal élve egyfajta, jó értelemben vett politikai celeb volt. Egy személyben szimbolizálta a katolikusságot és a kisebbségi magyar létet. Állandó szereplője volt a korabeli rádiónak (Budapesten és Kassán egyaránt), a különböző műfajú újságoknak és kulturális eseményeknek. Nevét országszerte ismerték. Ezért is fordulhatott elő, hogy egy-egy ügynök örült, ha Mécs nevét csak megemlítették valahol, mert már ez is elég "nyomós" okot szolgáltatott valamilyen jelentés tételére tartótisztjének, amivel teljesíteni tudta a felé irányuló "elvárásokat". S bár, például, Mécs vizsgálati dossziéjának olvasásakor úgy tűnhet, megtörték a szerzetes-költőt, hisszük, mindez csak az erőszakszerv képviselőinek megtévesztésére történt, ahogy Mécs kinyilatkoztatta ezt a Katakombák magyarja című verse utolsó három sorában: "Ti éltek: vég vár rátok, rothadás; / - vetett magra s rám ragyogó / kezdés: föltámadás!" (Balogh P. Piusz O. Praem.gödöllői apát) Megjelenik a 94. Ünnepi Könyvhétre, 2023. június 8-11.