The song of the 77-headed prince

"Klaus kivételes tehetség. Egyszerre visszhangzik mondataiban Szophoklész, Büchner, Genet, Lorca és Brecht, hogy egy kaotikus, mégis értelemmel teli kórussá álljanak össze. És a hagyománytörténettel tökéletesen tisztában van. Nem véletlenül írja Szerenád című versében: Minden lépésem holtakon tapos. De ami még ennél is fontosabb: ennek a kórusnak hatalmas szíve van - talán nem is egy - és mindig az áldozatokért dobog. A kellerwesseli poétika hetvenhét fejjel kiált nemet, és húszmillió tenyérrel int megálljt a zsarnokságnak: hol a kongói belga népirtásokkal szemben emel szót, hol a salgótarjáni üveggyár perifériára szorult dolgozóiért száll síkra. Úgy izzik benne az empátia, mint egy kohó, és ezzel a hővel öblösíti, formálja költői, drámaírói nyelvét egészen egyedivé és reményeink szerint maradandóvá." (Závada Péter)